Egy gyedi lovag naplója: egy újabb forradalmi könyv az apaságról

Már csak ki kellene adni. Támogatót keres Léder László, az „Egy gyedi lovag naplója” írója könyve 2023-évi kiadásához. Az íróval beszélgettünk.

Péteri Balázs:
Mikor először olvastam a könyved címét, akaratlanul is felnevettem. Honnan jön az áthallás ötlete?

Léder László:
Igazi történeten alapul, úgy is fogalmazhatnék, hogy az élet írta. Le is írtam a bevezetőben, mert nem hiszek a véletlenekben. Vagyis egy kedves ismerősöm kérdezte tőlem, hogy gyeden vagyok-e. De én határozottan dzsed-nek hallottam. Még vissza is kérdeztem, mert azt hittem, hogy rosszul mondta. A kérdése pedig mélyen érintett mivel ifjúkoromban sokan Lézer Lacinak hívtak, ha bosszantani akartak. Az alábbi kis videón meg is hallgatható ez a történet, elég vicces. De talán a legfontosabb, hogy akkor határoztam el, hogy megírom ezt a kis könyvet.

Én is olvastam ezt a részt a kéziratban, és őszintén azt gondoltam, hogy az írói fantázia terméke….

Nem, nem, ez így történt, nekem nincs ekkora fantáziám. 😊

Kiknek szól a könyved?

Jó kérdés. Ezen csak később kezdtem el gondolkodni. Mindenesetre nemcsak fiatal apáknak, vagy leendő apáknak, hanem azt hiszem jó, ha ezt minél többen elolvassák, anyák, nagymamák, de akár munkaadók is.

Miért?

Én ugye folyton „csendes apa-forradalomról” papolok, és ez a könyv ezt segítheti. Ez pedig minden szinten szemléletváltást igényel.

Miben kellene szemléletet váltanunk?

Az apa, a család, az anya, sőt a férfi szerepét illetően is. Az apák jelentős része ugyanúgy apaságra születik, mint az anyák jelentős része. És nem mindenki! Nem mindenkinek a család és a gyermekvállalás a sorsa, én ebben semmit sem erőltetnék senkire. De azt el kell felejtenünk, hogy a családosdi valamilyen női feladat és az apák nem értenek hozzá.

Én azt látom, hogy minél kisebb egy gyerek, annál erősebb ez a vélekedés. Mármint, hogy a gyermeknek elsősorban az anya kell, másodsorban az apa.

Ez így van. Arról beszélni, hogy egy apa maradjon otthon és ellássa az újszülöttet, míg anya esetleg dolgozik ma még sok tanult emberben is kérdéseket vet fel. Van erre egy „tesztem”, bölcsi tesztnek hívom. Vagyis megkérdezem: szeretnétek olyan bölcsibe vinni a gyerkőcöt, ahol férfi nevelők is vannak?

Hm, érdekes kérdés, én is elgondolkodtam rajta, de nekem bejönne.

A legelképesztőbb, hogy elsősorban az anyák kezdenek el vitatkozni velem, az apák ebben lazábbak.

Ha egy fiatal pár tagjai elolvassák a könyvedet, miben segíthet nekik?

Én hiszek a saját példa erejében. Amit leírok az főleg velem történt meg, de vannak benne más példák is. Az apaság megélése egy újszülött mellett elsöprő erejű élmény. Én mindkét kislányommal otthon maradtam és amellett, hogy a világ legtermészetesebb dolgának éreztük, a kislányaink biztonságban és szeretetben nőttek fel, mind a feleségem, mind pedig az én részemről. Vagyis a tapasztalatunk, hogy nem csak működik, de kimondottan jót tesz az egész családnak.

Tudom, hogy buta kérdés, de van esetleg kedvenc részed vagy történeted a könyvből?

Nem buta kérdés, szerintem mindenkinek van ilyen. Nekem kettő is nagyon kedves. Az egyik a beteg a kedves rész, amikor az egész család beteg lett. Ráadásul azért, mert nem a rózsaszín ködön keresztül mutatja meg a törődő szülőség lényegét. Akkor nagyon bele kellett állnom, én is lázas voltam, levert, de az apai szerepem minden nap új erőt adott, és a gyerekeim ezt óriási szeretettel viszonozták.

És a másik?

A másik a dorogi tó parti jelenet, ami meg is ijesztett és fel is ébresztett engem.

Amikor a kislányod puszilgattad és megijedtél?

Pontosan így volt. Az ébredező 7 hónapos Lulut puszilgattam, majd belém hasított a félelem: Úristen, mit szólnak ehhez az emberek?

És mit szóltak?

Mosolygó arcokat láttam… de ez a mély félelem megijesztett. Ott van bennünk, a lelkünk mélyén, ott élnek az előítéletek, a bénító szerepek: mit tehetsz férfiként, apaként. Hosszú még az út…

Hol tart mosta könyved?

A könyvem elkészült, egész őszintén megmondom, támogatóra lenne szükségem, hogy kiadhassam és minél többekhez eljusson. A grafikai munkák is nagyjából elkészültek, igazából már csak ki kellene nyomtatni és terjeszteni.

Köszönöm a beszélgetést!